Itt van az 5.rész!Remélem tetszeni fog, kommenteljetek légyszíves :)) Jó olvasást! xx
~HEATHER~
Idegesen morzsolgattam az ujjaim.Soha nem repültem még, és őszintén szólva Melanie-ék balesete óta nem is igazán vonzott, hogy kipróbáljam.Folyamatosan vagy a lábammal doboltam, vagy a hajamat túrtam, vagy a táskámban pakolásztam, stb. Nancy rendes volt, nem szólt semmit, viszont fél óra után szerintem kezdett kissé idegesítő lenni.
-Heath... - simította meg a karom. - Nincs semmi baj, ne izgulj!
Erre csak aprókat bólogattam, képtelen voltam megszólalni.Egyrészt, mert irtóra féltem.Másrészt pedig, mert nem éreztem túl jól magam, félő volt, hogy viszontláthatom a reggelim, ami nem lenne túl jó élmény.
-Minden oké? - fürkészte az arcom Nancy. - Elég sápadt vagy.
-Persze. - préseltem ki magamból, a lehető legmeggyőzőbben.Ezután nagyjából elmúlt ez a rosszullét, de úgy 1 óra múlva ismét émelyegni kezdtem.Igyekeztem nagy levegőket venni, hátha vissza tudom tartani.Fogaimat összeszorítottam, de nem segített semmit.
-Heather, mi a baj? - kérdezte a barátnőm. - Be ne magyarázd nekem, hogy jól vagy, mert látom, hogy nem!
-Nem..érzem..jól..magam.. - válaszoltam tagoltam.
-Na, ne mondd! - ellenőrizte kezével a homlokom. - Szerintem nincs lázad.
-Nem, csak... - tettem a nyakamra a kezem, jelezve, hogy reggelim felfelé tart.Szerencsémre Nancy kapcsolt, és megragadta a kezem, majd rekordgyorsasággal a mosdó felé rángatott.Miután elintéztem a dolgom kiléptem a kis fülkéből.
-Jobban vagy? - érdeklődött aggódva.
-Igen. - bólintottam. - Határozottan jobban.
-Akkor jó. - mosolygott rám.
Ezt követően visszasétáltunk a helyünkre és tovább "élveztük" az utat.Egyedüli pozitívum, hogy onnantól kezdve nem volt semmi bajom, viszonylag nyugisan telt el a maradék idő.
-Nézd! - mutatott ki az ablakon Nancy. Követtem utasítását, és kis híján elájultam.Tökéletesen át lehetett látni a foltos felhőtakarón, és konkrétan egész New York terült elénk.
-Istenem. - motyogtam megbabonázva. - Ez gyönyörű.
-Ugye? - vigyorgott barátnőm.
Nem sokkal később már lentről csodálhattuk a várost.A csomagjainkkal a kezünkben ácsorogtunk a reptéren, miközben Nancy egy térképet böngészett.
-Okéé. - szólalt meg rövid hallgatás után. - 4 metróállomás és egy kis séta van az albérletig.
Nos, ezt az utat 20 perc alatt meg is tettük, és megálltunk az épület előtt.
-Esetleg bemegyünk vagy spórolunk egy kicsit, és az utcán maradunk? - érdeklődtem szórakozottan.
-Persze, menjünk. - indult meg Nancy, én pedig utána.
Rövidesen egy nagy bejárati ajtóval találtuk szemben magunkat.Barátnőm betette a kulcsot a zárba, és elfordította benne.Rám nézett, mire bólintottam, és együtt löktük be az ajtót.Te jó ég!Ez volt az első reakciónk.Ez a lakás inkább egy luxusvilla egy részletére hasonlított, mint egy átlagos albérletre.
-Stipp-stopp a nagyobb szoba! - rohantam előre, a csomagjaimat ledobva az út kellős közepére.
-Héé! - kapott észbe Nancy. - Várj, ez így nem ér. - ordított utánam.
Késő, én már le is foglaltam egy baromi jó szobát. ( Heather szobája ) Ahogy beléptem, tudtam, hogy ez lesz az enyém.Minden megvan, ami csak kell.Gyönyörű kilátás, tágas terep, stb. Egyszóval tökéletes.
-HEATHER! - hallottam Nancy hangját, mire átmentem a szomszéd szobába.Na, ez sem volt semmi.Hasonló, mint az enyém, igazából csak a bútorok másak. ( Nancy szobája )
Este 8-ra sikerült nagyjából minden olyat kipakolni, amire hirtelen szükségünk lehet.Amúgy ezt az albérletet Liam szerezte, örök hála neki.Be van bútorozva, szóval nem volt túl sok dolgunk.
Este az ágyamon terültünk el mindketten és felavattuk a TV-t, közben pedig a sulink által küldött papírokat olvasgattuk át.
-Jónak tűnik, kíváncsi vagyok. - nézett fel a lapokból Nancy.
-Ja, szerintem is. - bólintottam. - És elvileg a közösség is elég jó, ami nem utolsó szempont.
********
A városban sétáltam.Egyszerűen gyönyörű.Régóta nagy álmom, hogy egyszer a Central Parkban ücsörögjek egy padon és gondolkozzak az "élet nagy dolgain".Hát, most itt állok a kapuban és éppen befelé tartok.Háttérzenének hallottam az egyik kedvenc számom, a One Directiontől a Live While We're Young-ot.Ennél szebb már nem is lehetne.Hatalmas mosollyal az arcomon néztem körül, mikor valaki erősen megrázta a vállam.Kipattantak a szemeim és egy kócos Nancyvel találtam magam szemben.Az éjjeliszekrényemen pedig üvöltött a telefonomból a LWWY.No comment.
-Leszel szíves végre lenyomni a telefont? - kérdezte erőltetett mosollyal a barátnőm.
-Hogyne. - hallgattattam el a fiúkat, kérésének eleget téve.
-Amúgy készülni kéne, el fogunk késni. - figyelmeztetett.Jaj, ne!Az első nap a fősulin.Teljesen kiment a fejemből, annyira beleéltem magam az álmomba.Na, mindegy.Rekordgyorsasággal készültem össze, sikerült egy egész jó szettet összeállítanom. ( Heather ruhája )
-Nancy! - kiabáltam a nappaliból.
-Megyek már! - szólalt meg barátnőm, majd 2 perccel később kilépett a szobájából.
-Csini. - vigyorogtam rá. ( Nancy ruhája )
-Köszi. - nézett végig magán, majd elindultunk.
20 perc alatt értünk a sulihoz, de sajnos nem nagyon volt időnk nézelődni, mert ahogy beléptünk az ajtón, máris csengettek.Na, igen.Eléggé elidőztünk otthon.
Az első óra viszonylag gyorsan eltelt.Mondjuk ez úgy összességében egy elég laza nap, mivel csak 4 osztályfőnökink van.
~NANCY~
Utolsó órán kaptuk meg a szekrénykulcsot, tehát a szünetben ellenőriznünk kellett.
-Hol van a tiéd? - fordult felém Heather.
-A folyosó kellős közepén. - húztam el a számat.Soha nem fogok hozzáférni.
-Nekem a végén, úgyhogy mindjárt jövök. - indult el barátnőm.
Én is odaléptem az én szekrényemhez, a hátam mögül azonban vad füttyögést hallottam.Kérdőn fordultam meg.A fiúk majd' megszakadtak a nevetéstől, a mellettük álló két csajszi pedig gúnyosan méregetett engem.
-Hé, cica, van gazdád? - húzogatta a szemöldökét az egyik srác, mire a másik felröhögött.Szemforgatva újra a szekrényemre koncentráltam, semmi kedvem nem volt ehhez a hülyüléshez.Egészen addig, ameddig valaki meg nem szólalt a hátam mögött.
-Az lehet, hogy nincs, viszont egy gazdag apuci biztosan.
-Tessék? - perdültem meg a tengelyem körül, és idegesen az egyik szöszi lányra meredtem.
-Pénzzel könnyű szépnek lenni. - magyarázta.Mi van?Ezt még ő mondja?
-Na, nehogy már te magyarázd ezt meg nekem! - hüledeztem. - Pont te!
-Mi az, hogy pont én? - háborodott fel. - Én nem vagyok egy elkényeztetett kis liba!
-Hát pedig te inkább tűnsz annak, mint én. - jegyeztem meg.
-Azt hiszed, hogy attól, hogy itt van a szekrényed, máris oltogathatsz? - kérdezte lenézően.
-Mi van? - kerekedtek el a szemeim. - Vedd már észre magad, könyörgöm!Te kötöttél belém, te...
Na, ennyi kellett.Ő, és a csini kis barátnője is leesett állal bámultak rám.
-Ezt még nagyon megbánod! - sziszegte.
-Miért is?Talán megsértettem a suli hercegnőjét? - húztam az idegeit.Nem, nem féltem.
-Ezt akár vehetem bóknak is, hiszen legalább nem vagyok olyan kis senki, mint te. - mosolygott erőltetetten.
-Vedd nyugodtan. - kacsintottam rá. - Ez valószínűleg rád vall, ugyanis a hozzám hasonló "kis senkik" nincsenek ennyire elájulva maguktól.Vagy ha igen, legalább van rá okuk.
A következő pillanatban több dolog is történt egyszerre.Először is Heather mellém lépett, és elkezdte magyarázni, hogy "nem volt jó a kulcsa és le kellett mennie a portára, és akkor blablabla..", majd rájött, hogy ez nem éppen a legmegfelelőbb alkalom, mert a másik dolog az volt, hogy a szőke csajszi határozottan elindult felém, és megragadta vállam, ennél fogva pedig nekilökött a szekrényemnek.Kezemből kiestek a könyvek és hangos puffanással értek földet.A lány mindkét kezemet nekiszorította a hideg vasnak, és magassarkújának hegyes orrával a lábszáramat rugdosta.Kétségbeesetten jeleztem Heathernek, hogy segítsen, mire megbökte a lány vállát, aki kérdőn felé fordult.Kihasználtam az alkalmat és meglendítettem a kezem.Öklöm lendületesen tántorította őt oldalra, a fejénél fogva.A csajszi lába megrogyott a cipőjében, de nem esett össze, hanem hirtelen felém dőlt és erőteljesen hasba vágott.Erre begörnyedtem, előrebicsaklott fejemmel pedig orbitálisan megfejeltem őt.Megfordult velem a világ, miközben erőtlenül a földre estem, szememmel Heathert kerestem.Nos, őt nem találtam, viszont az igazgatót igen.Huppsz.
-Lányok!Mindketten az irodámba. - dörrent ránk, majd körbenézett. - A bámészkodók pedig segítenek nekik.
Barátnőm rögtön mögém ugrott, és felsegített engem előző helyzetemből.
-Mit műveltél? - suttogta ijedten.
-Mindegy. - ráztam a fejem, közben pedig igyekezetem stabilan megállni a lábamon.
-Ha dőlsz, szólj! - nézett rám Heather.
-Oké. - bólintottam.Az igazgatói iroda előtt még egyszer megveregette a vállam, én pedig beléptem.Miután mindketten helyet foglaltunk egy-egy székben, az igazgató megszólalt.
-Szóval. - kezdte. - Nancy King és Lucille Parker, ha jól tudom.
Mi csak kelletlenül bólogattunk, ő pedig folytatta.-Nem vagyok kíváncsi a dolog miértjére, sőt arra sem, hogy pontosan mi történt. - magyarázta. - De arra, igen, hogy ráérnek-e délután. - nézett fel ránk, mire értetlenül összenéztünk (különleges és egyszeri alkalom), majd bizonytalanul bólintottunk.
-Nagyszerű.Akkor Mrs.Tonkin tárt karokkal várja a két hölgyet a 102-es teremben a büntetésen.Távozhatnak. - fejezte be mondandóját, mi pedig elhagytuk a helyiséget.Büntetés.Szuper.
Két lány várakozott aggodalmasan a folyosón.Heath, és Lucille barátnője.Előbbi hozzám sietett oda, utóbbi pedig "bajtársamhoz".
-Minden oké? - szegezte nekem a kérdést Heather.
-Aha. - rántottam meg a vállam. - Csak délután jöhetek büntetésre.Ennyi.
-Figyi, a sztorihoz képest az igazgató tényleg elég kegyes volt.
-Az. - helyeseltem.Erre a szöszi csaj, Lucille csatlósa szikrázó szemekkel felénk fordult.
-Ezt még nagyon megkeserülitek. - fenyegetőzött.
-Először is, nem érdekel. - vágtam vissza. - Másodszor pedig, Heatherről sürgősen szállj le, nem csinált semmit!
-Igaza van, April! - lépett mellé keresztbe font karral Lucille, mire kissé hátrahőköltem.
-Mi van?Jól vagy? - vontam fel a szemöldököm. - Nagy ütés lehetett.
-Nem hagyod, hogy befejezzem. - csóválta a fejét. - Azt akartam mondani, hogy igazad van, hiszen ennek a tündéri kislánynak biztosan semmi köze nincs hozzá, mert biztos vagyok benne, hogy egyedül semmire nem képes, megvédeni sem tudná magát.Mindig az árnyékodban élt, te fényezted őt kicsit, így tűnt oly' nagyon jófejnek. Nyugi, ismerek pár hasonló angyalkát.És kifejezetten szeretem őket, ugyanis velük bármit csinálhatok, a világért sem köpne be.Mert gyáva.Mert fél! - nézett jelentőségteljesen Heatherre, aki nagyot nyelt mellettem. - És még könnyen sebezhető is.
Elfordítottam a fejem.Barátnőm arcán lassan csorogtak végig a könnyek.Ritkán sír, nehéz őt megbántani, nincs igaza Lucillnek.Csak vannak gyenge pontjai, ennyi.
-Befejeznéd? - förmedtem az elégedetten mosolygó szőkeségre.
-Talán beletrafáltam? - billentette oldalra a fejét.
-Jó, most fejeztük be! - ragadtam meg Heath kezét és elhúztam a lányok közeléből.
-Ne foglalkozz velük, túl sokat hisznek magukról! - nyugtattam, és őszintén mondtam.Most komolyan?Ilyen csajok szólják le Heathert?Hihetetlen.
Hamar összeszedtük magunkat és elköszöntem tőle, mivel az én utam a 102-es terembe vezetett.
-Sietek haza! - ígértem meg neki.
-Megvárlak. - közölte. - Majd leülök valahová.
-Komolyan? - néztem rá hálásan.Nem túl sok kedvem volt egyedül gyalogolni. - De rendes vagy! - ugrottam a nyakába.
-Szívesen. - mosolygott.
Megkerestem a büntetés helyszínét, és sóhajtva kopogtam, majd benyitottam.
-Jó napot, ez a büntetés, igaz? - kérdeztem.
-Igen. - bólintottam a tanárnő. - Mrs.Tonkin vagyok.
-Nancy King, örvendek.
-Én kevésbé. - csóválta a fejét apró mosollyal. - Ülj csak le valahová.
Körbenéztem. Lucille már ott ült az első padban, és unottan firkált valamit.Na nem, semmiképpen nem ülök mellé.Még a közelébe sem.Szememmel találtam is egy szimpatikus helyet.Táskámmal együtt elindultam és lehuppantam a leghátsó padba.
-Öhmm...Nancy, előrébb is van hely, ha érdekel. - fürkészett a tanárnő.
-Nem, köszönöm. - ráztam a fejem. - Nekem ez tökéletes.
-Én kérek elnézést! - emelte maga elé a kezeit szórakozottan.Hmm.Bírom ezt a tanárt.
Unottan felkönyököltem az asztalra, és magam mellett lóbáltam a lábam.Így elvoltam egy darabig, de egyik ilyen mozdulatnál valamit sikerült két paddal előrébb rúgnom.
-Elnézést! - álltam fel, és elszaladtam, hogy felvegyem a "valamit".A tenyerembe zártam, és visszasiettem a helyemre.Leültem a székbe, közben pedig az asztalra tettem a szerzeményem.Egy karkötőt.Ismerős volt.Meg nem tudtam mondani, hogy honnan, de simán le mertem volna fogadni, hogy már láttam valahol.Mindegy, holnap visszahozom, és odaadom a lánynak.
Az 1 óra büntetés viszonylag hamar eltelt, és mindhárman elhagytuk a termet.
-Remélem, nem kell többet találkoznunk.Vagy legalább a büntetésen nem. - jegyezte meg kedvesen Mrs.Tonkin.Én visszamosolyogtam, Lucille azonban hamar elhúzott.
-Na, letelt? - vigyorgott rám Heather, mikor az aulába értem.Úgy tűnik sikerült összeszednie magát.
-Ja. - bólintottam, aztán elindultunk.
-Az micsoda? - bökött a kezemben tartott karkötőre.
-A teremben találtam a földön, reggel visszahozom a csajszinak. - vontam meg a vállam. - De most mondd, hogy nem ismerős!
-Egy kicsit. - értett egyet rövid gondolkozás után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése