Itt a 9.fejezet, remélem tetszik, jó olvasást! 5 "Tetszik" után hozom a következőt! xx alice. ~
Btw.: Nézzetek be az új blogomra :)) --> alice in ωonderland ~ I'll take a stand until the end...
~NANCY~
-Igazán örülnék, ha legközelebb egy kicsit csendesebben várnátok - lépett be a terembe Mrs.Mahoney, az osztályfőnökünk.
-Tanárnő, ennél csendesebbek nem tudunk lenni - rázta meg a fejét egyik osztálytársunk, Adam.
-Kezdésnek az is elég, ha nem hallom a hangotokat 1 emelettel feljebb - mosolygott rá. - Na, akkor kezdjünk is bele az órába. - csapta össze a kezeit. - Igen, Lucille?
-Mikor beszélünk a bálról?
-Pontosan ez lenne a mai óránk témája - szólt a tanárnő izgatottan. - Érdekelne valakit?Hangulatos, karácsonyi táncest lesz.Remek szórakozási lehetőségek, étel, ital...
-Menjünk el! - kérleltem Heathert, akihez addig fordultam hátra, amíg Mrs.Mahoney összeírta az eddigi jelentkezők nevét.
-Felőlem - vonta meg a vállát, majd a mellette ülő Melanie-re nézett.
-Menjünk - egyezett bele.
-Köszönöm Molly, felírtalak - biccentett a tanárnő. - Még valaki?
-Mi mennénk - emeltem fel a kezem. - Heather, Melanie és én.
-Rendben lányok - firkantotta le a nevünket. - Senki többet harmadszor?
Mivel a többi osztálytársunk csak lapított, folytatta.
-A bál 2 hét múlva lesz, pénteken.Este 6 órakor kezdődik és körülbelül 10-ig tart... - még jó pár információval gazdagabbak lettünk, amikor szavába élesen hasított a csengő. - Jó hétvégét mindenkinek, jövőhéten találkozunk!
-Jó hétvégét Mrs.Mahoney! - mosolyogtam rá kifelé menet.
A lányokkal komoly dilemmában voltunk, ugyanis abban a 2 hétben szereznünk kell ruhákat.No, nem arról van szó, hogy nem lenne elképzelésünk az ominózus estére.A probléma az, hogy az a 3 hónap, amit itt töltöttünk New Yorkban, kevés ahhoz, hogy minden egyes üzletét ismerjük.
-Már tudom is milyen ruhám lesz... - kezdett bele a mondandójába Heath, mi pedig Melanie-vel összemosolyogtunk a háta mögött, ugyanis ha ő egyszer mesélni kezd...
********
-És ez? - lépett ki a ruhák tömkelegéből Mel, egy újabb csodával a kezében.
-Nem Melanie-s - jegyezte meg Heath.
-Akkor melyik "Melanie-s"? - nézett ránk tanácstalanul.
-Mindjárt jövök - indultam el a kölcsönző hátsó részlegébe, ahol a színesebb ruhákat tartják.Igen, a mai napot tűztük ki, hogy kiválasszuk a megálmodott darabokat.Őszintén, Melanie-vel kapcsolatban ötletem sem volt.Nem sok ruha van, ami igazán illene hozzá, ami tükrözné a személyiségét.Körülbelül 15 percet kutakodtam, mikor a kezembe akadt egy hozzá tökéletesen passzoló báli ruha.
-Azt hiszem, meg is van - léptem a lányok elé, miközben büszkén felmutattam szerzeményem.
-Szerintem az én ruhámat is rád bízom, Nancy - veregetett vállon Heather.
-Nos, Melanie? - fürkésztem az arcát.
-Imádom - terült szét egy hatalmas mosoly az arcán.
30 perccel később már mindhárman a választottunkban álldogáltunk egymás mellett, a tükörrel szemben, és teljes mértékben elégedettek voltunk a látvánnyal. (Nancy ruha ; Heather ruha)
-Úgy hiszem, önök akadály nélkül készen állnak a bálra - lépett mellénk az eladó hölgy.
-Szerintem is maradunk ezeknél - állapította meg Melanie.
~HEATHER~
-Hű.Nem bízták a véletlenre - jegyezte meg Mel, ahogy beléptünk a suli aulájába.Való igaz, üvöltött róla, hogy valakiknek nem kevés idejébe és munkájába került, hogy ez így nézzen ma ki.Az oszlopokra hófehér virágokból álló füzérek tekeredtek, illatuk belengte az épületet.Varázslatos volt.Egyszerűen lenyűgöző.
-Na, a két hercegnő is megtalálta a helyét - fonta össze karjait Nancy.Bizony, Lucille és April is megérkeztek, és rögtön egy hangosan nevető, látszólag jól szórakozó társasághoz siettek.És nem, bármennyire szerettük is volna, egy rossz szót sem szólhattunk rájuk.Főleg nem a kinézetükre. (Lucille ruha ; April ruha)
-Menjünk be - dünnyögött Nancy. - Őket bőven elég délelőttönként elviselni, nem hiányoznak a ma estéből.
Kijelentésével mindketten egyetértettünk, elindultunk az ideiglenes bálterem bejárata felé.
-Ó, a lúzerek csapata is megtalálta a sulit? - hallottuk a hátunk mögött April gúnyos hangját. - De édes!
-Elegem van ezekből a két lábon járó Barbie-babákból - sziszegte Nancy.
-Hé, King - csatlakozott barátnőjéhez Lucille. - Bátrabbnak ismertelek meg téged annál, minthogy elengedd a füled mellett a kritikákat.
-Ne foglalkozz velük! - szólt Mel, ugyanis látta, hogy Nancy-nek ökölbe szorul a keze.
-Most hagyjam, hogy szívják a vérem? - méltatlankodott.
-Inkább, mint hogy nekik menj - néztem rá jelentőségteljesen, ugyanis az már nem az első alkalom lenne, hogy összetűzésbe kerül valamelyikükkel.
Nancy csak idegesen megrázta a fejét, majd belépett az ajtón.Már akkor éreztem, hogy hosszú estének nézünk elébe, csak nem gondoltam, hogy ennyire.
A teremben dübörgött a zene, mindenfelé táncoló, szórakozó diákokat lehetett látni.
-Én szerintem megyek enni - fürkészte Nancy a sütis pultot.
-Csatlakozom - emelte meg a kezét Melanie.
-Ne szórakozzatok már! - néztem rájuk elkerekedett szemekkel. - Ti most komolyan azért jöttetek el, hogy egyetek?
-Én miatta jöttem el - mutatott Mel Nancy-re.
-Nekem meg nincs kedvem bulizni - ismerte be az említett személy.
-Na, szuper - tártam szét a karom. - Most akkor mi legyen?
-Szerintem menjünk - vonta meg a vállát Mel. - Ennek az egésznek nincs értelme, ha egyáltalán nem is élvezzük.Majd jövőre.
-Jó, menjünk - bólintottam sóhajtva.Talán mégsem lesz ez olyan hosszú...
Éppen kifelé tartottunk a tömegből, amikor egyenesen Mrs.Mahoney sétált felénk.
-Hova-hova lányok? - kérdezte mosolyogva.
-Ami azt illeti, haza - válaszolta zavartan Nancy.
-Minden rendben? - érdeklődött aggódva.Természetesen megnyugtattuk, hogy nincsen semmi baj, és megpróbáltuk elmagyarázni, hogy miért is szeretnénk ennyire sietősen hazamenni, de ő nem hagyta ilyen könnyen magát.
-Csak egy fél órát maradjatok még - kérte. - Szükségem lenne a segítségetekre valamiben.
Ezzel a tanárnő sikeresen maradásra bírt minket; megegyeztünk, hogy miután segítettünk neki, elmehetünk.Addig is elfoglaltuk magunkat; ettünk, ittunk, beszélgettünk.Szóval nem túl izgalmasnak mondható program.
-Megtennétek, hogy bementek a szertárba és idehozzátok nekem az asztal mellett lévő dobozkát? - lépett hozzánk a tanárnő. - Utána pedig mehettek.
-Majd én megyek - indultam el, de Mrs.Mahoney utánam szólt.
-A hátsó asztal, Heather.
-Rendben - mondtam, a lépcsőről hátrafordulva.Ahogy azonban kifelé haladtam, megakadt a tekintetem az egyik asztalon.Hm, vagyok az milyen süti?Azzal viszont nem számoltam, hogy amíg én ilyesmiken gondolkoztam, nem igazán figyeltem az orrom elé.Ezt pedig úgy vettem észre, hogy teljes testemmel beleütköztem valamibe, és a lendülettől én is borultam vele együtt.
-Te eszednél vagy? - sápítozott mellettem valaki, akinek nem sajnos nem volt ismeretlen a hangja.Igyekeztem feltápászkodni az oldalára billent asztalról, de abban a pillanatban, hogy felemeltem a fejem, a tekintetem találkozott a "valakiével".
-Most nézd meg mit csináltál! - nézett végig magán dühösen April.Kár, hogy ezt kell mondanom, de most meg tudtam érteni őt.A ruhára folyt üdítő foltokban száradt az anyagra, a sütik morzsájával és krémjével együtt.
-Bocsánat... - hebegtem. - Nem volt szándékos.
-Majd megmutatom neked, hogy mi nem szándékos - felelte ingerülten, szeme szikrákat szórt.
-Heather, jól vagy? - tette kezét a vállamra Melanie, és őszintén örültem, hogy valaki mellettem van.
-Na, megérkezett a másik kis álszent is - fröcsögte April.
-Hagyd békén őket! - lépett elénk Nancy.
-Nem! - kiáltott rá. - Kivagyok már tőletek!Belerondítotok a napjaimba, mindent tönkretesztek!Utállak titeket!
-Hidd el, az érzés kölcsönös - nyugtatta meg őt Nancy.
Ez volt az a pillanat, amikor April fújtatva megindult barátnőnk felé, és erősen nekünk taszította őt.Nancy súlyával nekünk esett, mi pedig ahelyett, hogy megtartottuk volna, vele együtt dőltünk.Hirtelen jött, még csak reagálni sem tudtunk.Nekem szerencsére semmim sem sérült meg, azonban valaki hangos koppanással ütközött a lépcső korlátjának.
-Au - dörzsölte a fejét Mel.
-Minden oké? - kérdeztem ijedten, barátnőm azonban nem tudott válaszolni, mert Nancy - aki időközben feltápászkodott - egyensúlyát vesztve zuhant vissza ránk.
-Elég! - kiabáltam. - Most azonnal fejezzétek be!
-Fogd be, Roberts! - figyelmeztetett Lucille.
-Te nekem ne mondd meg, hogy mit csináljak! - parancsoltam rá.
-Heath, ne kezdd te is! - szólt Melanie, aki még mindig mellettem feküdt.
-Senki nem kezdi, és nem is folytatja! - közölte az igazgató. - Viszont mindannyian felkísérnek engem az irodámba.
~MELANIE~
-Remélem tisztában vannak vele, hogy egy ilyen nívós iskolában még csak a fizikai bántalmazás említésének sincsen helye! - nézett végig rajtunk Mr.Rickman, amikor már mind az öten az irodájában ültünk.
-Félreértés ne essék, nem én kezdtem! - védelmezte magát April.
-Nem vagyok rá kíváncsi, hogy ki kezdte - közölte. - Előbb kellett volna gondolkodni.
-Ezt hogy érti? - kérdezte Nancy.
-Na vajon hogy, lángész? - forgatta a szemeit Lucille.
-Hé! - hördült fel Heather. - Szállj le róla!
-A büntetésetek... - kezdte az igazgató.
-Mi? - kerekedtek el April szemei. - Nekem nem adhat büntetést!Nem az én hibám volt!
-Bárkinek adhat, értsd már meg! - csattant fel Nancy. - Azt hiszed valamivel is különb vagy, mind a suli bármelyik másik tanulója?Az, hogy apádnak nem kevés pénze van, nem azt jelenti, hogy kedvedre tehetsz amit csak akarsz!
-Bele ne keverd ebbe apámat! - dörrent rá a szőkeség.
-Miért is ne? - vigyorgott gúnyosan Nancy.A következő percben totálisan elszabadult a pokol a kis helyiségben.Mindenki fújta a magáét, cenzúrázandó szavak hagyták el a szájakat, stb.
-ELÉG VOLT! - üvöltötte el magát Mr.Rickman. - Ki vannak rúgva!Mindannyian!Elegem van magukból!
A terem egy másodperc töredéke alatt elcsendesedett.Képtelenek voltunk elhinni.Kirúgott minket.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés